Hamilton in New Zealand: püspöki székhely Új-Zélandban. - 1980. III. 6: alapították. Wellington suffr-a. - 49.700 km²-en 1993: 523.000 l, 80.500 h, 35 pb, 31 ep, 13 szp, 1 ád, 18 sz, 66 szn, 30 ni, 9 ki-e volt. **

AP 1996:277.

hamis eskü (lat. perjurium): bűn a →vallásosság erénye, a →második és a →nyolcadik parancsolat és az →Egyház ellen. Az tesz ~t, aki →esküvel megerősítve valótlant állít, v. olyan ígéretet tesz, melyet nincs szándékában teljesíteni. - Az ókori népeknél a ~ nem szerepelt az emberi igazságszolgáltatásban, mert hitük szerint a ~t az istenek büntették. A vezeklést (expiatio) viszont a rómaiak szerint nem volt szabad elmulasztani. A cs. jólétére (salus) v. geniusára való hivatkozással tett ~t crimen minutae majestatisnak, 'felségsértésnek' vették. A ker. cs-ok →infámiával sújtották a ~t. A gör-ök gyakori ~je (az athéniak kivételével) közmondásos volt (graeca fides nulla fides). - Az ÓSz-ben a ~ Jahve nevének hiába vétele, megszentségtelenítése (Lev 19,12); a törv. (Kiv 20,7; Lev 19,12; MTörv 5,11), a próf-k (Jer 5,2-7,9; Ez 16,59; 17,13-18; Sir 23,11) és az ÚSz (1Tim 1,10) egyaránt súlyos bűnnek tekintik. - A kk. jog megkülönböztette a valótlanságra tudva letett ~t (perjurium), az ígérő eskü meg nem tartásától (perjuratio, 'esküszegés'). A ~t a középkori m. jog infámiával büntette. Elkövetője elvesztette összes jószágait, melyek 1/3-a a fejváltsággal együtt a perbeli ellenfelet illette, a többi a kincstárra szállt. Az eskütétel ünnepélyességéhez tartozott a ~ következményeire való figyelmeztetés. A ~ isteni büntetést kiváltó hitén alapult az →istenítéletek mellett a →földre tett eskü szokása. - A hatályos egyhjog szerint aki egyh. hatóság előtt valamit állítva v. ígérve ~t tesz, →büntetendő cselekményt követ el. Büntetése kötelező, de meghatározatlan (1368.k.). - A K-i egyhjogban aki ~t tett az egyh. hatóság előtt, v. akár eskü nélkül is a bíró törvényes kérdésére tudatosan hamisat állított v. az igazat elhallgatta, v. aki ezekre a bűntettekre késztetett, azt kellő büntetéssel büntessék (1444.k.). - Az erkölcstanban a ~t a második parancsolat tiltja. Az eskü az Úr nevével kötelez (MTörv 6,13). Az emberi beszéd v. megegyezik, v. ellentétben áll Istennel, aki maga az Igazság. A ~ a hazugsághoz hívja tanúnak Istent. Az isteni név szentsége megköveteli, hogy hiábavaló dolgok esetében ne esküdjünk, s ne tegyük olyan körülmények között, melyekben úgy is értelmezhető, mint egy igazságtalan hatalom követeléseinek helyeslése. →hamisság **

Eckhart 1946:384. - Pecz 1985. II/1:432. - Erdő 1991:514. -

KEK 2150-2155.